Iránytű Intézet blog

Intézetünk azzal a céllal alakult, hogy a politikai és gazdasági elemzés, kutatás egy eddig kevéssé ismert aspektusából, a nemzeti konzervatív szempontból szemlélje, elemezze és kutassa a politikai és gazdasági történéseket. Tevékenységün- ket szigorúan szakmai alapokon és legjobb tudásunk szerint kívánjuk folytatni. Célunknak tekintjük, hogy az általunk készített kutatások, elemzések, nyilatkozatok, szakmaiságunk legjavát nyújtva, hozzájárul- janak eddig tabunak tartott témák megvitatásához, valamint értelmes és eredményes viták lefolytatásához. Teret szeretnénk nyitni azon feltörekvő politológusok, közgazdászok számára, akik elhivatottságot éreznek választott szakmájuk iránt.

Iránytű a Facebook-on

Címkék

2014. október 12. (1) adó (1) állam és egyház (1) amerikai nagykövet (1) André Goodfriend (1) ángyán józsef (2) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Balog Zoltán (1) baloldali összefogás (2) bevándorlás (1) bevándorlók (1) Bodnár Zoltán (1) Bokros Lajos (1) Budapest (1) Colleen Bell (1) coming out (1) Csárdi Antal (1) Dániel Péter (1) demográfia (1) demokrácia (2) dk (2) egészségügy (1) Egyesült Államok (1) egyesült királyság (1) egyházak (1) Együtt-PM (1) elnökválasztás (1) előrehozott választás (2) elszámoltatás (1) Európa (2) európai unió (8) Fellegi Tamás (1) Fidesz (2) fidesz (4) föderáció (1) fodor gábor (1) főpolgármester (1) gyurcsány (1) Hoffmann Rózsa (1) Horthy Miklós (1) Horváth Csaba (1) ifjúság (1) ifjúsági tagozat (1) ifjúságpolitika (1) illegális migránsok (1) IMF (1) Iránytű Intézet (1) iskolák (1) jobbik (6) Jobbik (3) jog (1) jog és erkölcs (1) kampány (1) karantén (1) kirekesztés (1) kisgazdaság (2) koalíció (1) kohézió (3) konszolidáció (1) konzervatívizmus (1) kormány (2) kormányátalakítás (1) kormányfőjelölti vita (1) kormányképesség (2) korszakváltók (1) közbiztonság (1) közvélemény-kutatás (5) kuncze gábor (1) Kunhalmi Ágnes (2) Lázár János (2) liberális demokrácia (1) liberalizmus (2) libertarianizmus (1) lmp (7) magyarság (1) másodpreferenciák (1) Matolcsy (1) média (1) megszorítás (1) mesterházy (1) mezőgazdaság (5) migráció (3) miniszterelnök-jelölti vita (1) MSZP (2) mszp (4) multikulturalizmus (1) munkahely (1) nacionalizmus (1) nagygazdaság (2) nemzeti konzultáció (1) népességfogyás (1) népszavazás (1) nigel farage (1) oktatás (1) önkormányzati választások (1) orbán viktor (2) paktum (1) Párbeszéd Magyarországért Platform (1) pártpreferencia (2) pártszakadás (1) politika (2) radikalizmus (1) regionális (2) regisztráció (1) rendszerváltás (1) Rogán Antal (1) schmitt pál (2) Simor (1) szociális ellátás (1) tárcatükör (1) társadalmi felzárkóztatás (1) társadalmi integráció (1) televíziós vita (1) termőföld (2) területfejlesztés (2) tolerancia (1) történelem (1) Túlzottdeficit-eljárás (1) ukip (1) unortodox (1) usa (1) választás (3) választási részvétel (2) válság (1) válságkormányzás (1) Válságmenedzselés (1) vita (1) Vona Gábor (1) Címkefelhő

2012.03.20. 22:26 Iránytű Intézet

Lejtmenetben I.

2012-03-20_222351.jpgIntézetünk újból mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik, jelenleg is készül elemzésünk a témában. Hisszük, hogy a mezőgazdaság nem pusztán gazdasági kérdés, hanem nemzetstratégiai; ezen belül környezetvédelmi, szociális kérdés is. Agrárgazdaságunk több ágazatát negyed évszázados lejtmenet jellemzi, láthatóan nem találjuk a kiutat, ráadásul újabb fenyegetésekkel kell szembenéznünk. 2014-től legális lesz a külföldiek földszerzése, és az ún. oligarchák további, már túlzó erősödése lassan veszélyes mértéket ölt.

Cikksorozatunk első részében a hazai agrárium általános helyzetével foglalkozunk, a másodikban ágazatonként tekintjük át a termelési értékeket és a visszaesés okait. A harmadik részben a mezőgazdasági foglalkoztatottság változásairól fogunk szót ejteni. Hazánk mezőgazdasági termelése a 80-as évek közepére több ágazatban csúcsra futott. Azonban a gazdasági helyzet, a cserearányok romlása révén már ekkor, a rendszerváltást megelőzően megkezdődött a lejtmenet bizonyos területeken, például az állattenyésztésben; a pénzszűke miatt általános jelenség volt a beruházások visszafogása. A hazai mezőgazdasági termelés oroszlánrésze a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok keretein belül folyt. Már a 80-as években megkezdődött a „profiltisztítás”. A termelőszövetkezetek egy része sokféle, a mezőgazdasághoz közvetlenül nem köthető tevékenységet (pl. fonoda) folytatott, ezeket kiszervezték, vagy megszűntették, de következő körben áldozatul estek a nagy, beruházási és munkaigénnyel tevékenységek, például a szarvasmarhatelepek. Ilyen kilátásokkal fogadtuk a rendszerváltást.

De mi okozta összességében a mezőgazdaság nagymértékű visszaesését? A választ a rendszerváltás által generált folyamatokban kell keresnünk. Exportpiacaink összeomlottak. Ebben némiképp hibásnak nevezhető az Antall-kormány, mivel túlságosan a nyugat felé fordult, a meglévő keleti kapcsolatok leépültek. Persze legalább ugyanilyen, ha nem fontosabb tény volt a partnerországok hasonló helyzete, vagyis a szintén rendszerváltó exportpiacok fizetésképtelensége. Az átalakulás okozta sokkban jelentősen romlott a lakosság jövedelmi helyzete is, ezért csökkent a belső fogyasztás.

A piac

Fontos tény volt az élelmiszerimport erősödése a vasfüggöny lebomlása után. Ennek az egyre erősödő folyamatnak valamennyien tanúi vagyunk. A 90-es években még volt lehetőségünk a piacvédelemre kvótákkal, védővámokkal, de az EU csatlakozásunk után mindez a múlté lett. Nem éltünk azokkal a belső szabályzási lehetőségekkel, amiket Nyugat-Európa országai használtak azért, hogy az importtól védjék a legfontosabb agrárágazataikat. Kiemelt ok a multik térnyerése a hazai kiskereskedelemben, ahol nagyon alacsony a hazai áruk aránya. Harmadrészt a privatizáció is oka import erősödésének. A 90-es évek első felében zajlott az élelmiszeripar zömének privatizációja. Kevés kivételtől eltekintve elmondható, hogy a „beruházók” piacot vettek, és a külföldiek által frissen megszerzett üzemek hónapokon, éveken belül leépültek, bezártak, vagy a beruházónak nem maradt tőkéje a szükséges fejlesztések megvalósítására.

A föld

A földterületek és termelőerők kollektivizálása során évtizedekkel korábban elvett tulajdon visszaszolgáltatása felemásan oldódott meg. Nálunk nem reprivatizáció valósult meg, vagyis a korábbi tulajdonok visszaszolgáltatása, hanem egy köztes megoldás, a kárpótlási jegyek rendszere. Ez a szisztéma nem biztosította annak lehetőségét, hogy a korábbi tulajdonos biztosan visszakapja egykori területét, valószínűleg más helyen jutott földhöz. A kárpótlási jegyekkel való számtalan visszaélés, etikátlan, de legális trükközés is csak kevesek érdekét szolgálta. Elmondható, kárpótlások okozta tulajdonosváltás és aprózódás is növelte a termelés visszaesését. A kárpótlások révén területükben megcsonkított, a fenti környezetben boldogulni kényszerülő termelőszövetkezetek közül sok összeomlott, a romokból zömmel nem az egykori tagok, dolgozók részesedtek, hanem a tűzhöz közel állók; több egykori TSZ-vezető ekkor jutott komoly vagyonhoz. A 90-es évek elején már megkezdődött a külföldiek földszerzése Magyarországon, jelenleg csak osztrák kézben nagyjából 600000ha (6000km2=Somogy megye területe) föld van, összesen pedig a magyar termőföldek negyede-ötöde lehet külföldi kézben.

A kormány

A visszaesés okaként említhetjük még nyugodtan a mindenkori kormányzatot. A közép-, vagy hosszútávú tervezés teljes hiánya csak egy eleme a történetnek. Az elhibázott, és túl gyors privatizációban is vétettek a kormányok, illetve abban is, hogy sok esetben a gazdasági holdudvaruk erősítésének lehetőségét látták a magánosításban. A piacvédelem és piacszerzés terén való kudarcokról már szót ejtettünk, de a hazai fogyasztók számára sem teremtettek imázst a magyar terméknek. Talán a leghosszabb konszolidációt hozó periódus Torgyán József miniszterségéhez köthető, bár a média sokat támadta a minisztert marginális ügyekben indokoltan, vagy indokolatlanul, de neki mintegy két évre sikerült megállítania, lassítania még az állattenyésztés lejtmenetét is.

Beruházások

A fenti okok folyományaként nem maradt pénz a beruházásokra. A mezőgazdaságunk eleve magas anyagigénnyel dolgozott (pl. műtrágya), ezekre kevesebb pénz jutott, de a technológiai, műszaki beruházásokra még kevesebb maradt (fejőgép, traktor, stb). Az elmaradt beszerzések, pedig a termelés visszaesését, illetve versenyhátrányt okoztak. A magasabb élőmunka, és beruházásigényű termelés visszafejlődött.

A rendszerváltás környékén a nyersanyag- és alapanyagtermelés aránya nagyjából 50-50% volt, de mára az alapanyagtermelés bír 75%-os részesedéssel, tehát a hozzáadott értékünk csökkent. Ezen folyamatoknak 2009-re az lett az eredménye, hogy hazánk az új évezredben nettó élelmiszerimportőrré vált, pedig a magyar mezőgazdaság potenciálisan 17 millió ember ellátására lenne képes.

komment

Címkék: mezőgazdaság termőföld


A bejegyzés trackback címe:

https://iranytuintezet.blog.hu/api/trackback/id/tr674329435
süti beállítások módosítása