A migrációs válság továbbra is tematizálja az európai politikát és a magyar belpolitikát. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján azt a tézist is megfogalmazhatjuk, hogy azok a – releváns támogatottsággal rendelkező – pártok tudtak támogatottság-növekedést elkönyvelni az utóbbi időszakban, amelyek egyértelműen, karakteresen állást foglaltak a migrációs kérdésben, akár bevándorlás-ellenes kommunikációs vonalat vittek, akár a liberális bevándorlás-politika szükségessége mellett érveltek. A kormánypártoknak sikerült leginkább politikai tőkét kovácsolni: népszerűség-növekedés, a pártpreferenciájukban bizonytalanok egy részének megszólítása, a Jobbik bevándorlásügyben való partvonalra szorítása, Orbán Viktor véleményvezérré válása a nemzetközi politikában. Korábbi felmérések szerint a magyar választópolgárok mindenekelőtt a munkahelyteremtés, a szociális és egészségügyi ellátás, valamint a közbiztonság területét tartják kiemelten fontosnak, így nem véletlen, hogy a kormányzat migrációellenes retorikája sikerrel apellált az ezzel kapcsolatos félelmekre (elveszik a magyarok munkáját, ellátásuk jelentős forrásokat emészt fel, veszélyt jelentenek a közbiztonságra és növelik a terrorfenyegetettséget). Bár „egy kutatás nem kutatás” (trendek megállapításához több, hosszabb időszakot felölelő mérési adatra van szükség) – ahogy tartja a szakma –, mégis úgy tűnik, az elmúlt bő egy hónap legnagyobb nyertese a Fidesz-KDNP után a Demokratikus Koalíció, mivel – bár migránsügyben mindvégig kisebbségi álláspontot képviselt a párt – kiállt egy adott érték, cél mellett (ezt az MSZP elmulasztotta), amit a választók egy része honorált. Így a szocialisták támogatottságának gyengülésével, és a DK erősödésével ismét nyitottá vált a kérdés, hogy hosszú (vagy akár közép-) távon melyik szereplő válhat a baloldal vezető erejévé. A stagnálás vagy mérsékelt csökkenés ellenére a Jobbik esetében sem beszélhetünk látványos kudarcról, mivel – ha a pártpreferenciák terén nem is tapasztalhatunk előrelépést – borítékolható, hogy a Fidesz és a Jobbik közötti ideológiai távolság csökkenésével (Jobbik néppártosodása, a Fidesz „radikális” kormányzati fellépése és kommunikációja a migránskérdés kapcsán) a kormánypártokat (potenciálisan) támogatók egyre nagyobb része hajlamos másodpreferenciájaként a Jobbikot megjelölni. Ez hosszabb távon – a kormányzati politika társadalmi megítélésének függvényében – a Jobbik számára akár szavazatokra is váltható. A szocialisták és az LMP migrációs kérdésben kialakított álláspontja láthatóan nem "csapódott le" a közvélemény számára, ami az MSZP esetében inkább az inkonzisztens kommunikációnak, a hibás helyzetértékelésnek, és a politikai bátorság hiányának tudható be.

K. J.

Pártpreferenciák alakulása októberben:
Nézőpont Intézet: http://nezopontintezet.hu/…/masfelszer-tobben-valasztanak-…/
Tárki: http://www.tarki.hu/…/news/2015/kit…/20151028_valasztas.html
Iránytű Intézet: http://iranytuintezet.hu/2015_oktoberi_kozvelemeny-kutatasunk_eredmenyei_i_-_partpreferenciak