Orbán Viktor miniszterelnök hétfői, napirend előtti felszólalásával megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ősszel már megszokott brutális, a törvényhozást átláthatatlanná tevő, minőségi romlását elősegítő tempó tovább folytatódik. Írásunkban megpróbálunk a nyitóbeszéd szavai, és a sokat emlegetett „paktum” mögé betekintést adni.

A beszéd üzenete pozitív, előadása azonban igen komoly, sőt időnként komor volt; Orbán Viktor a szöveget csak felolvasta; a kormányfő inkább a viszontválaszok alatt volt elemében. A beszéd célja az európai uniós „pénzügyi paktum”, egész pontosan a „Gazdasági és Monetáris Unióban Megvalósuló Stabilitásról, Koordinációról és Kormányzásról” szóló nemzetközi szerződés vitájának elindítása, a kormány külügyi munkájának dicsérete, a paktum elfogadása mellett való érvelés volt. Az ellenzéki pártok közül egyedül a Jobbik ellenzi a paktumot, ők akár népszavazás kiírását is támogatnák a kérdésben, a többiek elkésettnek érezték a kormány támogatását az integráció bővítése felé.

Decemberben még a paktum előzetes szövegét, a magyar kormány érdekes diplomáciai bakik közepette ideig-óráig visszautasította. Az elutasítás és a kommunikációs hibák miatt szocialista, illetve LMP-s össztűz zúdult a Fidesz-KDNP-re. A kormány visszakozott, pedig úgy tűnik, lesznek kimaradók, Csehország és Nagy-Britannia ugyanis nem írja alá a megállapodást, pedig a tervezet december óta puhult, és márciusig akár további változások lehetnek. A dokumentum igen szigorú rendelkezéseket tartalmaz azon esetre, ha egy adott ország államadóssága túllépi a GDP értékének 60%-át, vagy az adott évi költségvetés hiánya 3% fölé nő. A paktum meghatározza továbbá a túllépők hiánycsökkentésének ütemét, arányát és szankciókat fogalmaz meg a be nem tartó országok irányába. A közösségi adóharmonizáció már kikerült a tervezetből, és egyelőre csak az eurozóna országaira vethetnek ki szankciókat a szerződés pontjainak megsértése miatt. Ezt a felpuhulást a miniszterelnök a kormány eredményének értékeli, de itt hozzá kell tenni, hogy a szerződés egyes pontjai néhány éven belül beépülhetnek az uniós joganyagba.

Mi lehet a gond ezzel a paktummal? A negyedik éve „tomboló” korábbi pénzügyi, majd gazdasági válság 2011-ben az államok válságává vált. Nem kell ahhoz összeesküvés elméletekben hinni, amikor azt állítjuk: az Európai Unió országait hirtelen destabilizáló folyamatok mögött politikai, pénzügyi spekulációt is sejtünk. A válság is üzlet, persze csak keveseknek. Az európai államok meggyengülése arra ad lehetőséget a legerősebb tagállamoknak és a pénzügyi lobbinak, hogy szorosabbá tegyék az uniós tagországok feletti közösségi befolyást, így a sorozatos megállapodások, paktumok, folyamatok vége egy kimondott, vagy kimondatlan Európai Egyesült Államok megszületése lehet. Ez miért lenne baj? Ha hazánk a lazább szabályozású, a tagállamoknak pénzügyi, kül- és belpolitikai téren több mozgásteret hagyó ezredfordulós Európai Unióban is csak másodrendű szerepet játszik, a folyamatok jó részének nem nyertese, alakítója, hanem elszenvedője, akkor mi történne velünk egy vasszigorral szabályozott egyesülésben?

Fénykép: MTI, Kovács Attila