A közelmúltban alakult Iránytű Politikai és Gazdaságkutató Intézet ezen elemzés keretében publikálja első közvélemény-kutatásának eredményeit. Adatgyűjtésünk céljaként egyrészt a lakosság körében végzett pártpreferenciák mérését, illetve a választópolgárok álláspontjának aktuális közéleti kérdésekben való megismerését tűztük ki. Kellő mélységben és összefüggéseiben kívánjuk feltárni a választók aktuális társadalmi, gazdasági helyzettel kapcsolatos percepcióját, értékítéletét, véleményét.

Felmérésünk szerint a megkérdezettek mindössze harmada ígérné biztosra részvételét egy most vasárnap tartandó országgyűlési választáson, további 15% valószínű, hogy elmenne; a továbbiakban őket együttesen tekintjük aktív szavazóknak (48,9%). Közel 22% valószínűleg nem, 28% pedig biztosan kihagyná a most vasárnapi választásokat.

A Fidesz-KDNP már nem tudná megismételni a 2010-es átütő, a parlamenti helyek szempontjából bő kétharmadot érő eredményét. A számottevő gyengülés ellenére a kormánypártokra a biztos szavazók 39,7%-a szavazna, ezzel még mindig magasan a legtámogatottabb politikai erőt képezik. Az MSZP és a Jobbik hasonló támogatottsági szinten áll (1,5 százalékpontos különbséget mértünk a szocialisták javára), ez alapján a váltópárti szerepért vívott küzdelem még nem tekinthető lefutottnak. A telefonos adatfelvételek május első felében készültek, tehát akkor, illetve közvetlenül azután, amikor a Jobbikon belüli vélt, vagy valós konfliktusok zajlottak. Ezek alapján elmondható, hogy a radikális párt népszerűségét hosszútávon nem érintették ezek a súrlódások. Mindkét középpárt növelni tudta népszerűségét a 2010-es választáshoz képest, a korábban ígéretesen induló LMP ezzel szemben „beragadt” 7% környékén. A Demokratikus Koalíció 3%-os eredménye miatt nem kerülne be a Parlamentbe egy mostani választáson.

Közvélemény-kutatásunkban kiemelt figyelmet szenteltünk az egyes demográfiai, területi és más típusú jellegzetességek keresésének, illetve az eloszlási vizsgálatoknak. Ezekből azonban a Demokratikus Koalíciót kihagytuk, mivel a túlságosan alacsony elemszám miatt eredményeik objektíven nem értékelhetők.

A fenti ábránkon a pártok aktív szavazóinak demográfiai összetételét tüntettük fel, illetve viszonyítási pontként megadtuk az aktív szavazók korcsoportonkénti megoszlását is. A Jobbik és az LMP fiatalos korszerkezete szembeötlő, különösen előbbinél, ahol a választók kétötöde 30 év alatti. A szocialisták szavazótábora meglehetősen idősnek mondható (41%-uk 60 év feletti). A kedvezőtlen korszerkezet ellenére a szocialistáknak kedvez azon mérésünk, miszerint a nyugdíjasok körében igen magas a választói aktivitás, jóval magasabb, mint az aktív keresők, vagy inaktív keresők körében. A Fidesz-KDNP szavazótábora normális eloszlást mutat, bár némileg idősebbek a kormánypártok hívei, de mégis ők állnak legközelebb az országos átlaghoz.

A fenti ábrán az aktív szavazók korcsoportok szerinti megoszlását tüntettük fel. Kiemelendő, hogy a Jobbik megelőzi a Fideszt a 24 év alattiak körében, de összességében a 30 év alattiak tekintetében is fej-fej mellett vannak. Az LMP-nél szintén kivehető a fiatalosabb korstruktúra, a szocialistáknál pedig ennek ellenkezője mutatható ki. A biztos szavazók teljes népességben mért megoszlását (40-24-23-7) leginkább a 40-49 éves korosztály adja vissza. A kormánypártok az ötvenesek körében messze a legnépszerűbbek, a szocialisták pedig 60 év felett zárkóznak a Fideszhez.

Regionális bontásban is érdekes eredményeket kapunk. A Fidesz-KDNP két régióban nem első helyen szerepel, mivel a szocialisták a Közép-Dunántúlon, a Jobbik pedig Észak-Magyarországon előzi meg a kormánypártokat. Az utóbbi eredmény abban a tekintetben is meglepő, hogy a felmérés a párton belül zajlott Borsod-Abaúj-Zemplén megyei konfliktusok lecsengése után készült. A Jobbik esetében még kiemelendő az a tény, hogy a pártnak nem sikerült megszólítani a közép- és dél-dunántúli szavazókat. Közép-Magyarország hasonlít leginkább az országos arányokra (40-24-23-7). A Demokratikus Koalíció támogatottságát az alacsony minta miatt nem tüntettük fel, de megjegyezzük, hogy a bejutási küszöb felett állnak a közép-magyarországi régióban, ami külön-külön igaz Budapestre, illetve Pest megyére is.

A politikából való kiábrándultságot jól jelzi, hogy a 883 válaszadó 37%-a a hat vezető pártelnök közül egyiket sem tartja szimpatikusnak. A szimpátia rangsort Orbán Viktor vezeti, őt a válaszadók 26%-a nevezte meg, mint legrokonszenvesebb vezetőt. A miniszterelnök leginkább a Nyugat-Dunántúlon népszerű, kedveltsége magasabb az idősebb korosztályokban, a nők között és az átlag feletti jövedelműek körében. A második legtöbb „szavazatot” Vona Gábor (14%) kapta, aki a legfiatalabbaknál vezető helyen végzett, ugyanis a 24 éves kor alattiak 42%-a őt jelölte meg legszimpatikusabbnak, de Észak-Magyarországon is Vona vezet. Harmadik a sorban Mesterházy Attila (12%), aki bár hibahatáron belül, de a Közép-Dunántúlon előzi Orbánt. Mesterházyt Gyurcsány Ferenc követi 4%-kal, a rangsort pedig Semjén Zsolt zárja, őt mindössze a válaszadók 1%-a jelölte a legrokonszenvesebb pártelnöknek. Az LMP-nél nem létezik pártelnöki pozíció, frakcióvezetőként 6%-os népszerűsége van Jávor Benedeknek.