Az országgyűlési választás egyik legmeghatározóbb és legnagyobb figyelmet kiváltó eredményének a Jobbik támogatottságának jelentős mértékű növekedése bizonyult. A politikai szereplők, elsősorban az összefogás révén első ellenzéki erőként megjelenő balliberális pártok saját belső feszültségeik mellett egy talán még annál is nehezebb kérdéssel küzdhetnek meg a következő években. A nemzeti párt ugyanis karanténba zárása ellenére is jobb eredményt ért el, mint négy éve, a baloldali összefogás szereplőinek önálló politizálása pedig az ellenzék vezető erejének kérdését is felveti. Az EP-választások tétje ugyanis immár a második helyért, vagyis a Fidesz-KDNP kihívójának szerepéért folytatott küzdelem, annak eredménye.

A baloldal láthatóan elkezdte átértékelni korábbi, Jobbikot érintő stratégiáját, melyet a nemzeti párt felemelkedésének időszakától kezdve gyakorolt. Egész Európában jellemző a radikális pártok elvi elutasításra hivatkozó elhallgatásának gyakorlata, mely az ún. üvegplafon megszilárdítását is biztosítani kívánja. A 2014-es eredmények azonban kiválóan mutatják, hogy e taktika kudarcra van ítélve, a Jobbik mára több mint egymillió szavazót tudhat maga mögött. Az elkövetkező hónapok, illetve évek egyik legérdekesebb politikai kérdése ezért mindenképpen az, hogy mennyiben módosul a hazai politikai szereplők „Jobbik-stratégiája”. Bár egyelőre pozíciójából adódóan elsősorban a baloldal nem odázhatja tovább e kérdést, tekintve, hogy már 2010-ben is mindenekelőtt a baloldali szavazókat sikerült meghódítania a Jobbiknak, amennyiben azonban ez az oldal egy asztalhoz ül a párttal, további folyamatok indulhatnak be, és a Fidesz-KDNP is, kiváltképp amennyiben támogatottsága tovább csökken a következő ciklusában, kényszerhelyzetbe kerülhet. Ne feledjük ugyanis, hogy ma a kormánypártok szavazótáborában rendelkezik a Jobbik a legnagyobb bővülési potenciállal.

De vajon a feloldódó karantén érdeke egyáltalán a nemzeti pártnak? Alapvető változtatásokat követel ugyanis meg egy ekkora fordulat, a saját megoldások, javaslatok megingathatatlan szakmai védelme a vitákban a pártot is kihívások elé állíthatja. Míg az országgyűlési választások előtt Vona Gábor akár felkészületlenül, „felelőtlenül” is vitára hívhatta volna a miniszterelnök-jelölteket, hiszen a politikai racionalitás biztosította, hogy ne kerülhessen sor egy esetleges vitára, addig a jövőben erre nem nyílik majd lehetőség. A karantén tehát nem csupán negatívumokat, de pozitívumokat is magában hordozhat a bezárt párt nézőpontjából.

A párt tabukérdések döntögetésével, parlagon hagyott meghatározó politikai kérdések felkarolásával igyekezett betörni a politikai palettára, a hangsúly a probléma kimondásáról azonban a tárgyalt változásoknak köszönhetően sokkal inkább kerülhet át a megoldási javaslatokra, azok szakmai alátámasztására. Mindez illeszkedik a 2014-es „Kimondjuk, megoldjuk!” szlogenhez, és erősítheti a párt kormányképességének képét a választók irányába. Ez utóbbi lehet a párt számára a karanténból való kitörés legnagyobb haszna, amennyiben a kellő szakmaiság felmutatására képesnek bizonyul.

Bár a baloldal átgondolta korábbi taktikáját, melyet meghatározó politikusai nagyon helyesen már el is kezdtek tálalni választóiknak (Bajnai Gordon már vitára is kihívta a Jobbikot), az eddig folytatott elvi elutasítás indoklást nélkülöző hirtelen feloldása ugyanis minden bizonnyal hitelességi problémákat szítana a táborban. Nem lesz azonban könnyű feladata a baloldalnak a bojkott feloldása után, a Jobbik javaslatainak korábban alkalmazott negligálása, azaz a szakmai reakció egyszerű elhagyása a továbbiakban nem folytatható. Ez egyszerre azt is jelenti, hogy azon tabuként kezelt problémák, melyeket a korábbiakban akár a politikai korrektségre hivatkozva nem válhattak vita tárgyává, a Jobbik asztalnál való megjelenésével megkerülhetetlen kérdésekké léphetnek elő. Hiába ugyanis az elmúlt négy év országgyűlési jelenléte, amennyiben tényeleges vita nem, csupán politikai adok-kapok zajlott a párt által felvetettekkel kapcsolatban.

Érdemes lesz tehát figyelemmel követni, hogyan változik a pártok viszonya a Jobbikhoz, lesz-e olyan szereplő, aki nem áll be a sorba a vitára kész erők mögé, hanem továbbra is bojkottot hirdet, amennyiben pedig így tesz, milyen következményekkel kell vajon számolnia. A nemzeti párt készen áll-e a feladatra, hogy szakmailag is megvédje javaslatait, és sikerül-e tovább bővítenie szavazótáborát azon párttal egyelőre csupán szimpatizáló, de a kormányképesség hiánya okán azt szavazattal nem támogató választók között.

S. Á.