Mai bejegyzésünkben feladjuk a tőlünk megszokott, pusztán a tényekre hagyatkozó, azokat elemző és értékelő hangvételünket, ezúttal a véleményünket mondjuk el a köztársasági elnököt érintő kérdésben. Most már mindannyian tisztán látunk, vége a latolgatásoknak, kezünkben vannak jelentések, kommentárok, sőt az elnöki döntés is.
Először is, sok mindent megértünk. Megértjük, hogy a kisdoktori elkészítésének tartalmi, illetve formai szabályai meglehetősen lazák voltak az akkori Testnevelési Egyetemen (TE), a dolgozat ezért a megfelelés határait súrolja. Megértjük, hogy az akkori TE-nek szüksége volt a presztízsének megerősítéséhez a különböző címekre. Megértjük, hogy a doktori cím nem is annyira a dolgozatnak szólt, hanem Schmitt Pál munkásságának. Azonban vannak elvi kérdések is. Egy dolgozatnak a kilencven százalékát nem lehet másolni, pusztán átfordítani más művekből. Nem lehet 180 oldalt egyetlen műből átfordítani, még akkor sem, ha megjelöljük a forrást a dolgozat végén. Nem lehet úgy fordítani, hogy a másik szerzőnél lévő ábra számát is átfordítjuk, pedig a dolgozatunkban sorrendileg nem is a 10. ábra következne. Hol van az önálló kutatás, az új tudományos eredmény? Be kell látni, egy doktori esetében ez a minimum, ebből nem szabad engedni, és azt is be kell látni, hogy a legfontosabb pozíciókban mindenki felelősséggel tartozik a múltjában leledző legcsekélyebb hibákért, hiányosságokért is. Schmitt Pál azzal a hozzáállással, amivel dolgozatát írta, valójában korábbi eredményeit, sportolói hozzáállását hazudtolta meg.
Magyarország tényleg többet érdemel. A köztársasági elnököt érő támadások a liberális értelmiség részéről elérik a nemtelenség határát. Mivel a nemzetközi sajtóval jó kapcsolatokat ápolnak, valószínűleg jövő héttől hazánk (újra) közröhej tárgya lesz a nagyvilágban. Erről persze Schmitt Pál is tehet, hiszen lemondása elmaradt. Az elnök elleni tiltakozások „cirkusszá”, a rövidtávú politikai haszonszerzés eszközeivé fajultak. A konzervatív értelmiség még most is megosztott, látható ez a blogokból, újságcikkekből is. A Fidesz prominensei is megosztottak, inkább hallgatnak, de születik egy-egy cikk, ami arra enged következtetni, hogy a köztársasági elnök körüli botrány, már kínos a Fidesznek is. A Jobbik nagyon csendesen ítélte el az államfő maradását, egyedül az ifjúsági tagozat néhány tagja tartott egy keményen feloszlatott ülődemonstrációt a Lánchídon. Meglepően hangzik, de az elmúlt 3-4 hónap tapasztalatai, és a Schmitt Pál körüli botrány kezelésének módja alapján a Jobbik tűnik a nyugodtabb, megfontoltabb erőnek az LMP-vel és az MSZP-vel szemben, akik viszont a politikai haszonszerzés lehetséges maximumát próbálják kihozni a konfliktus gerjesztésével. A Jobbik vezetői egyértelműen Schmitt Pál távozása, és a köztársasági elnök, választással való megszavazása mellett vannak, ezzel szemben a többi ellenzéki frakció, pusztán az elnök eltávolítását és egy másik személy kinevezését követeli.
Nagy kérdés a jövőre nézve, meddig lehet Schmitt Pál köztársasági elnök. Legfontosabb, az Alaptörvényben rögzített feladatát már nem tudja ellátni, vagyis azt, hogy kifejezi a nemzet egységét. Kérdés még, vajon elfajulnak-e még jobban a személye elleni támadások, vagy idővel lecsendesednek a hangadók. Kérdés az is, ha sokáig napirenden marad a téma, akkor mikor hátrál ki a Fidesz teljesen az elnök személye mögül. Most láthatóan még őrlődik a legnagyobb kormányerő, elképzelhető, hogy pénteken Schmitt Pálra hagyták a döntés jogát. Az viszont valószínű, hogy a több órásra nyúlt interjú elkészítéséhez segítséget nyújtottak. A beszélgetésről leginkább a „mosdatás” szó jutott eszünkbe. Obersovszky Péter egyetlen szúrós kérdést sem intézett a köztársasági elnöknek, sőt érte beszélt, és alákérdezett. Az egész beszélgetés egy rossz színjáték volt, ami Schmitt Pál még meglévő tekintélyének inkább ártott, mint használt.
Várjuk, hogy mi lesz a történet vége, vége lesz-e egyáltalán. Egyedi eset lesz-e a magyar politikában, vagy tucatjával kerülnek elő a diplomamunkák. Mindenesetre érdekes lenne a Schmitt Pált leginkább támadók, leginkább védők dolgozataiba belepillantani. Amire viszont égetően szükség lenne, az a tudományos fokozatok, diplomamunkák értékelésének, feltételeinek egységesítése. Dolgozzuk ki a hivatkozások egységes szabályozását, azért hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyen szituáció.
Végezetül, sajnáljuk Schmitt Pált. Sajnáljuk, mert egy remek sportolónak és sportdiplomatának kell végigélnie ezt az elfajult, megalázó helyzetet. És végül azért is sajnáljuk Schmitt Pált,mert nem volt bátorsága meglépni, amit meg kellett volna. A legjobban viszont azt sajnáljuk, hogy D-209 és Balatonöszöd után újra bebizonyosodott; még mindig következmények nélküli ország vagyunk…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.