Az elmúlt hét a köztársasági elnök körüli botrányról szólt, így sajnos más, hasonló kaliberű ügyek nem nyertek kellő nyilvánosságot. Ilyen kérdés volt az LMP népszavazási kezdeményezésének bukása, ma ennek a témának a boncolgatásával foglalkozunk. Milyen mélyebb jelentéstartalma van az aláírásgyűjtés sikertelenségének, tettük fel magunknak a kérdést.

Az LMP tavaly év végén hirdette meg az új ellenállást. A párt érezhetően nem találta meg a helyét a politikai palettán, pedig potenciálisan alkalmas lehetett volna akár a váltópárti szerepre is. Annak ellenére, hogy 2011-ben a Fidesz komolyan vesztett népszerűségéből, mégsem tudtak erősödni, ezért az új ellenállással a kormányellenes protesthangulat élére kívántak állni. A helykeresést jól érzékeltetik a párton belüli feszültségek felszínre törései, ami végül is tisztújításhoz vezetett. Az új ellenállás egyik eleme az LMP népszavazási kezdeményezése volt. A Fidesz szigorította az ügydöntő népszavazás kiírására vonatkozó feltételeket; továbbra is 200 000 hiteles aláírást kellett összegyűjteni, de nem három, hanem egy hónap alatt. Az LMP március 5-én négy kérdésben kezdte meg az országos aláírásgyűjtést. Az LMP kérdései a következőkre vonatkoztak: a tankötelezettség korhatára továbbra is 18 év maradjon, emeljék vissza az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát a jelenlegi kilencven napról a korábbi 270 napra, 100 napnál hosszabb próbaidőt ne lehessen kikötni és végül a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni.

A kezdeményezésnek több célja is volt. Az egyik az ismertség növelése, a másik a kormányellenes hangulat gerjesztése az utcai jelenléttel, illetve a sajtón keresztül. A téma felszínen tartásával sokat szerepelhetett a párt. Ugyan az LMP jellemzően nem negatív színben tűnik fel a sajtóban, ám ismertsége főleg vidéken még mindig rendkívül alacsony, ezen volt esély valamelyest javítani. A harmadik tényező az lehetett, hogy a Fidesz saját fegyverével vágjanak vissza a legnagyobb kormánypártnak. 2008-ban a „háromigenes” népszavazáson a Fidesz-KDNP 3 fontos, vagy inkább jelképes ponton, sikeresen akasztotta meg a Gyurcsányi „reformokat”.

Az aláírásgyűjtés látszólag jól indult, látványos volt az LMP utcai jelenléte Budapest legforgalmasabb pontjain. A párt számára, a népszavazás fontosságát jelezte az a tény is, hogy még a március 15-i rendezvényüket is „beáldozták” az aláírásgyűjtés érdekében. Félidőben már látszott, hogy kérdéses az ügy sikere, időarányosan sem volt elég aláírás. Az utolsó napokban az Országos Választási Bizottság is elmarasztalta a pártot, mert az aláírásokért versenyt hirdetett, amin a legjobban teljesítők ajándékot kaphattak volna. Április elejére végül csak 158-165.000 aláírás gyűlt össze kérdésenként. Ezek hitelesítése még folyamatban van, tehát ez is „bruttó” számként kezelendő.

Mit mutat az LMP sikertelensége? Az LMP olyan kérdésekkel próbálkozott, amelyek nemcsak az 5-9%-os párt szavazói számára elfogadhatóak, de a gyűjtés mégis elbukott. Az ok az LMP szervezeti gyengeségében keresendő. A pártról novemberben kiderült, mindössze 680 tagja van, jelenleg a pártolókkal, tagjelöltekkel együtt sem lehet több mint 1000. Ez nagyon sovány eredmény. A mamuttá nőtt Fidesznek 30-40.000 tagja van, a szintén fiatal Jobbiknak pedig 8-10.000. Az is kiderült időközben, hogy az LMP-s standok többségénél bizony nem aktivisták, tagok álldogálnak, győzködik az arra járókat, hanem fizetett diákmunkások.

Egy párt akkor működik hatékonyan, ha a felépítése egy piramishoz hasonló. A piramis alját a helyi alapszervezetek, azok tagjai jelentik, tetejét a vezetőség, illetve a frakció tagjai. A tagság felel a mozgalmi tevékenységekért, közvetíti a párt üzeneteit a társadalom belső szöveteibe; éppen itt van komoly bajban az LMP. A helyi szervezetek aktivistáira (talpasaira) a legfontosabb szerep kopogtatócédula gyűjtésekor, illetve az esetleges népszavazások idején hárul. Az LMP helyzete a következőt mutatja: a párt piramisának csak teteje van, alja gyakorlatilag nincs, a Lehet Más a Politika igazából Budapestre és részben a megyei jogú városokra korlátozódik. Az LMP eleve felülről szerveződött, ellentétben a Jobbikkal, de nem fordítottak elegendő energiát a szervezeti bővülésre, a másik oldal fejlesztésére.

Amennyiben az LMP nem tud felduzzadni több ezer vidéki taggal, nem fogják tudni összeszedni önállóan a kopogtatócédulákat a következő választásokon. A jelöltállítás feltételei nem nehezedtek lényegesen az új választási rendszerben, de a mostani szervezeti háttérrel ez is gondot okozhat. Az LMP még az útkeresés állapotában van, nem tudja, milyen irányba induljon el; vezetése úgy tűnik konzerválta ezt az állapotot. Az útkeresés viszont gyilkos állapot is lehet, amennyiben elhúzódik; elveszi az időt, eltereli a gondolatokat a folyamatos fejlődésről. Ha az ember sokáig marad a döntésképtelenség eme csapdájában, előbb utóbb elmennek előtte a többiek, és akkor már nem sok helye lesz neki a világban…