A miniszterelnök „kész van”, legalábbis ami a kormányátalakítást illeti. A május elején, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter lemondásával megkezdődött átalakítás nem járt sem meglepetéssel, sem a kormányzati struktúra meghatározó változásával. A szuperminisztériumok feladatköreinek kismértékű átcsoportosításától nem várható különösebb hangsúlyeltolódás, a személyi változásokból azonban levonhatóak bizonyos következtetések. Réthelyi Miklóst az immár Emberi Erőforrások Minisztériumának élén Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár váltja.

A személycserét a miniszter saját döntésével indokolják, mely szerint két évre vállalta a tisztség betöltését. A ciklus félidei átalakítások azonban egyébként sem meglepőek, kijelölik a választásokra való felkészülés kezdetét, igyekeznek egyfajta politikai megújulás látszatát kelteni, lerázva a megosztó vagy nagyobb választói felháborodást kiváltó ügyekkel azonosított politikai személyiségeket. (Ez utóbbiak körébe Réthelyi Miklós nem tartozik bele, így leváltásának okai sem ebben gyökereznek.) Emellett kiváló lehetőséget nyújtanak az esetleges belső konfliktusok kiküszöbölésére is. A Fidesz bár kitűnően kezeli, illetve leplezi a saját berkein belüli ellentéteket, számos – akár törésvonalat is kijelölő – konfliktust kell feloldania, melyre a kormányátalakítás kitűnő alkalmat kínál. A ciklus eleji Fellegi és Matolcsy közt forráselosztás következtében kialakult viták mellett nem jelentkeztek nagyobb tárcák közti konfliktusok, hiszen a különböző ágazatok közötti ellentétek a szuperminisztériumi struktúrának köszönhetően nagyrészt államtitkári szintre csúsztak át. A Fidesz által preferált struktúra talán legnagyobb politikai haszna is ebben rejlik. Balog Zoltán egyik legfontosabb feladata tehát mostantól az államtitkárságok közti koordináció és az ellentétek feloldása, melyet határozott, kemény kiállásának köszönhetően elődjénél feltételezhetően könnyebben old majd meg.

Lázár János frakcióvezetői székének átadása azonban ennél jóval meghatározóbb. A törvénygyárat tökéletesen működtető és a frakció egységére kényesen ügyelő képviselőt a kormányfő a Miniszterelnökséget vezető államtitkári pozícióba buktatta. Legfőbb feladata így június 1-től a kormány és a frakció közötti kapcsolattartás lesz. Ahogy utóbbi tagjainak a Széll Kálmán terv 2.0 által bevezetni kívánt adókat érintő információi is kiválóan tükrözték, a kommunikáció a képviselőcsoport és a kabinet közt nem működik zökkenőmentesen. A képviselőcsoport vezetőjeként ennek negatív hatásaival talán leginkább szembesülve, most lehetőséget kapott ennek kiküszöbölésére, mellyel a kialakított jó személyes kapcsolatainak köszönhetően nem lesz nehéz feladata. A személycsere szintén fontos szempontja a Lázár János körül kialakuló erőtér, hatalmi góc, melyet Orbán Viktor akár személyes hatalmának gyengüléseként is érzékelhetett. Ennek megfelelően Lázár János lába alól kihúzni a talajt, a politikai racionalitás szempontjából legmegfelelőbb döntés volt. Helyét Rogán Antal veszi át, aki belvárosi polgármesterként erőteljes vezető képét mutatta, szembemenve, ha kellett akár Tarlós István főpolgármesterrel, akár Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel. Mindennek ellenére is vélhetően a kormány akaratának frakción belüli végrehajtójaként, annak bábjaként funkcionál majd, ami nem hoz lényegi változást elődjének szerepéhez képest. A személycsere meghatározó oka, Rogán Antal előtérbe hozása így választástaktikai megfontolásokra vezethető vissza, az V. kerületi polgármester ugyanis a közvélemény-kutatási adatok szerint a most igencsak meggyengült mezőny egyik legnépszerűbb politikusa. A választások közeledtével egyre fontosabb szempont erősödését jelzi a miniszterelnöki szóvivői poszt női szakemberrel történő betöltése is. Bár Szijjártó Péter szintén a népszerűbb politikusok körébe tartozik, az Orbán-kormány ellentmondást nem tűrő, kemény politikáját ellenpontozva szükségesnek és logikusnak tűnhet egy, a választók szemében szerethetőbb és lágyabb vonalat képviselő személyiség.

Az átalakítások szintén meghatározó eleme az egyes pénzügyi szervezetekért felelős tárca nélküli miniszteri pozíciót eddig betöltő Fellegi Tamás leváltása. „Maradéktalanul teljesítette” ugyanis feladatát, elhárított minden akadályt a hivatalos tárgyalások megkezdése érdekében, így helyette egy közgazdasági tapasztalatokkal rendelkező szereplőre van szükség. A feladatra a kormányfő Varga Mihályt találta a legideálisabbnak. Az indoklás és a választás is racionálisnak tűnik, hiszen a Miniszterelnökséget eddig vezető államtitkár jelentős pénzügyi tapasztalatokkal rendelkezik. Ennek ellenére sem érdemes azonban megfeledkezni Fellegi Tamás a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium éléről való távozásának körülményeiről. Akkori posztjáról ugyanis egyes feltételezések szerint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel való viharos kapcsolata késztette távozásra, ennek ellenére vagy talán pont ezért kerülhetett ő a tárca nélküli miniszteri pozícióba. Az IMF-tárgyalások tető alá hozásában az említett ellentét ugyanis akár pozitívumként is szolgálhatott, hiszen a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát számos bírálat érte a nemzetközi színtéren, így a Fellegi-féle ügyes lavírozás végül a kormány által kívánt eredményhez vezetett. Távozásának másik lehetséges – jóval komolyabb volumenű – oka, a különböző Fidesz-közeli befolyásos üzleti körök nyomásgyakorlása, elsősorban Simicska Lajosé, aki feltételezések szerint saját embereivel igyekszik feltölteni a minisztérium sorait.

Bár az államtitkári szinten még nem zárultak le maradéktalanul a változások, a kormányzati átalakítás jórészt befejeződött. Közel sem járt azonban különösebb horderejű strukturális, illetve személyi változásokkal. A ciklus második felében bár egyre inkább előtérbe kerülnek majd a választásokra való felkészülés nyomai, a kormány ezután is igyekszik majd eddig folytatott politikáját végrehajtani.