Mai találós kérdések (megoldókulccsal):
1.) Vajon a szocialistáknak mikor esik le, hogy Horváth Csaba indításával is jobb eredményre számíthattak volna, mint Bokros Lajos támogatásával a fővárosban?
Emlékezetes, hogy az áprilisi országgyűlési választási verség után az MSZP sokadik alkalommal hirdette meg, hogy visszatér a baloldali elvekhez, hátat fordít a piac mindenhatóságát hirdető neoliberális doktrínának. A karakteres baloldaliság helyett úgy tűnik, mégis a "nagy megszorítót", Bokrost választották, s vele az önfeladó politikai opportunizmust.
2.) Valóban Bokros a baloldal közös jelöltje?
A szavazólapon Bokros Lajos neve mellett csak pártjának (MoMa) logója lesz. A Liberálisok jelöltje, Bodnár Zoltán továbbra sem hajlandó visszalépni, akárcsak az LMP jelöltje, Csárdi Antal. Mivel az LMP-től nem idegen az elvi következetesség, ezért utóbbi esetben vélhetően senkit nem érhetnek meglepetések. A szintén "átütő" támogatottsággal rendelkező Liberálisoknál már más a helyzet. Az MSZP viszonya Bokros személyéhez egyelőre ambivalens, ami találgatásokra adhat okot, noha a szocialisták kényszerpályán mozognak, hiszen nincs nyilvántartásba vett, önálló jelöltjük. A Bajnai Gordon által süllyedő hajóként hátrahagyott Együtt-PM Bokros támogatásának kérdésében is megosztott: míg az Együtt – A Korszakváltók Pártja elfogadja Bokrost, addig az egykori LMP-s szakadároknak (Párbeszéd Magyarországért) ezúttal is csak a pártütő nonkonformizmus marad. Erre szokás mondani, hogy "túl kevés, túl későn"...
3.) Vajon Bokros meg tud-e felelni Kunhalmi Ágnes feltételeinek?
Formálisan minden bizonnyal, hiszen a megjelölt puha feltételek (magyar hangja: populista lózungok) valójában a bizonyítvány magyarázását szolgálják, miközben azt az illúziót hivatottak láttatni, mintha egy erős MSZP komoly feltételeket diktálna egy ésszerű kompromisszumhoz. Valójában az MSZP se nem erős, se nem ésszerű. Megosztott, kétségbeesett. A jelölési folyamat hosszú, konfliktusoktól terhes állomásai, a jól érzékelhető koncepciótlanság, a vezetés gyengesége, a pénzügyi és szervezeti problémák, valamint a kampány során elkövetett hibák felerősítették a belső feszültségeket, zsibbadt bénulást okozva a párton belül. Ha tartalmi szempontból vizsgáljuk Kunhalmi "ultimátumának" lehetséges teljesülését, kezdhetünk hinni a csodákban. Ugyanis az, hogy Bokros Lajos, a piac mindenhatóságát hirdető doktrinér neoliberális politikus "a városlakók szociális biztonságának fejlesztése" mellett törjön lándzsát, éppen akkora esélyekkel kecsegtet, mint a baloldal választási győzelme. Hacsak...
... van még szűk két hét felépíteni egy újabb jelöltet, úgyhogy nincs veszve semmi sem!
K. J.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.