Ércnél maradandóbb gránitszilárdság; Alaptörvény kukája; etetős-itatós választópolgárok; első második és második második alaptörvény módosítás. Szösszenetek az előzetes választási regisztráció parlamenti vitájából. A kormánypártok képviselői ritka következetlenül, egymásnak ellentmondó módon, inkoherens érvrendszerrel ügyetlenkednek, az ellenzék viszont megalapozottan indokol, és bár ritkán adódik alkalom „papírra” vetni, de mindhárom frakció fő érvei ülnek. Ehhez persze nagyban hozzájárul a javaslat indokolatlansága, így a mellette szóló „érvek” gyengesége és támadhatósága.

A javaslat nem csupán az ellenzék padsoraiban és szakmai körökben, de a közvélemény egészében, még a Fidesz szavazóbázisában is ellenérzéseket váltott ki. Nem véletlenül. A választók ugyanis egyrészt egy teljes mértékben felesleges adminisztratív extra teherként könyvelik azt el, másrészt bevezetésének indokolatlansága révén szemükben (is) a politikai szempontok, választástaktikai megfontolásokra alapozott törvényalkotás képe rajzolódik ki, mely meglátásra - jól kihasználva a helyzetet – az ellenzék sikeresen rájátszik. A 2010-es „fülkeforradalom” óta számtalanszor elhangzott a kormányszövetség saját hatalmának bebetonozásáért folytatott tevékenységének vádja, talán legerőteljesebben a választójogi törvény kapcsán. Bár a választási rendszer megváltoztatására a politikai elit részéről a rendszerváltás óta mutatkozott igény, a kétharmados többség hiányában nem kerülhetett rá sor.

A választási rendszer átalakítása önmagában kevéssé támadható, hasonlóan alapvetéseihez (ide nem értve a választókörzetek kialakítását), hiszen számtalan mellette szóló érv felsorakoztatható, de legalább ugyanennyi ellene, nincs jó és rossz rendszer. A korábbi arányosabb típus lecserélése pont emiatt nem támadható, pontosabban a vád elhárítható, a kormányszövetség hatalmának megkötésére tett kísérlettel. Az előzetes regisztráció azonban egyértelműen felesleges és vitára alkalmatlan. Indokolatlan és ezáltal indokolhatatlan, hiába a tudatosság, a névjegyzék, a határon túli magyarok emlegetése, a beterjesztők „érvei” egytől-egyig cáfolhatók. A külföldi példák puszta, tartalom nélküli felsorakoztatása csupán megmosolyogtató, a demokrácia szélesítésére utaló megjegyzések több mint nevetségesek, kiváltképp annak tükrében, hogy a javaslattól egyik kormánypárti képviselő a részvételi arány növekedését, a másik pedig a kevésbé tudatos, felelőtlen választók távolmaradását várja. Nem véletlenül „nyerte meg” az ellenzék a parlamentben a regisztráció vitáját és nem véletlenül nyeri azt meg végső soron a közvéleményben. Bár a regisztráció bevezetése nagy valószínűséggel első sorban a Fidesztől elpártolt bizonytalan szavazók protestszavazatainak minimális szintre csökkentését célozza, tényleges hatásai – amellett, hogy a választási részvétel valamelyest csökken - nehezen kiszámíthatóak. A javaslat ezért akár több kárt, mint politikai hasznot hozhat a kormánypártoknak.

Annak ellenére, hogy egyrészt a demokrácia-szűkítő, legitimáció-gyengítő, általános választójog-sértő érveket túlzónak, hatásukat felnagyítottnak érzem, másrészt - mea culpa -, de nem tudok elszakadni meggyőződésemtől, mely szerint a választójog nem csupán jog, de egyben állampolgári kötelesség is, melytől egy levél feladása vagy 1-2 kattintás senkit sem szabadna, hogy eltántorítson, a regisztráció motivációja, a választási szempontokra épülő törvényalkotás azonban legalábbis visszatetsző.

A javaslat tehát rávilágít az indoklás szükségességének problematikájára és evvel együtt a burkolatlan politikai haszonszerzés közvéleményre gyakorolt, valamint a rendszer kereteit átszabó politizálás hatásaira. A stabilitást biztosító pontok, mint az Alaptörvény, az Alkotmánybíróság, az ombudsman intézményének stb. állandósága a rendszer működésének kiszámíthatóságát, a „fékek és ellensúlyok” elvének megvalósulását eredményezik. A rendszer keretei megszabják a kormány, valamint a parlament mozgásterét, ezáltal stabilitást, kiszámíthatóbb politikai folyamatokat teremtenek, eredményeznek. Átszabásuk – racionális keretek közti – megvalósítása persze indokolt lehet, a különböző intézmények jogkörének, az „ércnél maradandóbb gránitszilárdságú” Alaptörvénynek a kormánypártok javaslatainak elfogadtathatóságához való igazítása finoman szólva is, kevéssé elegáns.

Mindaddig, amíg az előzetes regisztráció tényleges formája nem volt ismert, megvalósításának esetleges lehetőségeire koncentrált a szakma. Egyértelmű volt ugyanis, hogy a regisztráció menetének mikéntje lesz az, ami ténylegesen meghatározza, mennyire képes befolyásolni a regisztráció a választási részvételt és eredményeket. Az eljárási törvény tervezete részben meg is nyugtatta a kedélyeket, hiszen biztosította a levélben történő regisztráció lehetőségét, így az tulajdonképpen nem akadállyá, csupán kellemetlenséggé vált. Emiatt, valamint a regisztrációt megelőző kampány okán tartottam túlzónak a szavazók regisztrációtól való tartózkodásának nagyságrendjét. Adatvédelmi megfontolásokra hivatkozva (bár számomra nem egyértelmű a határon túliak esetében azok miért nem állnak fenn) vagy csupán, mert a kormánypártok berkeiben is sokan hozzám hasonló véleményt osztottak, így - a javaslatot övező széleskörű felháborodás okozta politikai kár már úgysem rosszabbodhat, haszna azonban még növekedhet alapon - kiiktatják a levélben történő regisztráció lehetőségét. A lehetőség megszüntetése jelentősen megnehezíti a regisztráció folyamatát, melynek eredményeképp lényegesen magasabb lehet a regisztrációtól, a választásoktól való távolmaradók száma. Úgy tűnik tehát, hogy végül a „postára mindenki el tud menni” – részemről még el is fogadható - érv is érvényét vesztette.