Ezen bejegyzés keretében publikáljuk első közvélemény-kutatásunk agárkérdésekre vonatkozó eredményeit. Adatgyűjtésünk céljaként egyrészt a lakosság körében végzett pártpreferenciák mérését, illetve a választópolgárok álláspontjának aktuális közéleti kérdésekben való megismerését tűztük ki. Kellő mélységben és összefüggéseiben kívánjuk feltárni a választók aktuális társadalmi, gazdasági helyzettel kapcsolatos percepcióját, értékítéletét, véleményét. Kutatásunk országos, 1000 fős reprezentatív mintára épült, a feldolgozott adatok regionális, nemi és korösszetétel szerint tükrözik a 18 év feletti magyar lakosság véleményét (3,2 százalékpontos hibahatárral). A telefonos megkeresések május 2. és 14. között zajlottak.

A földvédelem kérdése

Az EU-tagság tematikájához több rendezésre váró aktuálpolitikai kérdés is kapcsolódik. Egyik leghangsúlyosabb – az ország adottságaiból és a vehemens (elsősorban a gazdák és a Jobbik irányából érkező) támadásokból fakadó – dilemma a termőföld védelmének (a külföldiekre vonatkozó földvásárlási moratórium 2014-es, küszöbön álló lejártával kapcsolatos) kérdése, illetve a külföldi természetes és jogi személyek földszerzésének jogi szabályozási háttere. A kutatás során a megkérdezetteknek arra kellett választ adniuk, hogy „Ön mennyire tartja a magyar föld megvédését fontos kérdésnek?” A válaszadók (N=966) közel kétharmada (66,2%) szerint „nagyon fontos”, 15,6%-a tartja „fontosnak”, 13,7% helyezkedik közömbös álláspontra („fontos is meg nem is”), s csupán 3,4% véli úgy, hogy „nem fontos”, illetve 1,1% szerint „egyáltalán nem fontos”. A megjelölt válaszokból kirajzolódó preferenciák egyértelműen jelzik, hogy a válaszadók kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a magyar termőföld védelmének (a „nagyon fontos” és a „fontos” panelt megjelölők együttes aránya 81,8%, míg a „nem fontos” és egyáltalán nem fontos” összesített értéke csupán 4,5%). A földvédelem lehetséges eszközeiről is véleményt nyilváníthattak a megkérdezettek. A válaszadók döntéseiből jól kirajzolódik, hogy a földkérdést valóban nemzetstratégiai kérdésnek tekintik a magyar választópolgárok, s ennek megfelelően hatékony védelemben kívánják részesíteni a termőföldet.

1. ábra

„A magyar termőföld külföldiektől való megvédése érdekében milyen megoldást támogatna?” kérdésre felkínált lehetőségek közül az összes megkérdezett 44,3%-a amellett foglalt állást, hogy „a vásárlást továbbra is teljesen tiltani kellene”, 36,2% szerint „a vásárlást korlátozással, de engedélyezni kellene”, s mindössze 9% állt ki egyértelműen a liberalizálás mellett („a vásárlást a szabályoknak megfelelően engedni kellene”), 10,5% pedig nem tudott állást foglalni („nem tudja megítélni”) a kérdésben.

2. ábra

A szegmentációs elemzés kimutatta, hogy a külföldiek termőföldvásárlásának teljes tilalmát az átlagnál nagyobb arányban támogatták az 50-59 évesek, a 60 évesek és annál idősebbek, a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők, az öt vagy annál több fős háztartások képviselői, a kisvárosban élők, az Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld régiók lakói, valamint a Fidesz és a Jobbik szavazói. A földvásárlás korlátozását főként a 25-29 illetve 40-49 évesek, a diplomások, a gazdaságilag aktívak, a háromfős háztartások, a budapestiek, a Dél-Dunántúl és Közép-Magyarország régiók lakossága, valamint az MSZP szavazótábora támogatná. A külföldiek moratórium lejárta utáni, szabályoknak megfelelő földvásárlását támogatók (az összes megkérdezett 9%-a) körében az átlaghoz képest felülreprezentáltak a következő csoportok: a 30-39 éves korosztály, a budapestiek, a Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl régiók lakossága, valamint az MSZP-re, illetve az LMP-re szavazók.

Az EU-tagság megítélése

A magyar társadalom Európai Unióról alkotott képe, illetve a tagsággal járó előnyök és hátrányok megítélése sokat változott a csatlakozást követően. Az utóbbi időszakban a nagyszabású közjogi átalakítások és mélyreható intézményi reformok, valamint egyes (gazdaság-) politikai döntések nyomán a magyar kormány több alkalommal is konfrontálódott az EU-s intézményekkel. Ezek az esetek azért is oly jelentősek, mert a viszonylag kemény külföldi kritikák sokak szerint gyakran eltúlzottak, aránytalanok voltak (erre a vélekedésre erősített rá a kormányzati kommunikáció is), ami egyes esetekben a kormány által is megfogalmazott, az országgal szemben alkalmazott „kettős mérce” tézisét látszottak alátámasztani. Az EU-tagság megítélésének még fontosabb (talán legfontosabb) aspektusa, hogy a magyar választópolgárok hogyan ítélik meg azt a kérdést, hogy az ország nyert-e a csatlakozással, illetve általában mely társadalmi csoportok voltak az integráció fő haszonélvezői, és kik veszítettek rajta.

Az „Ön szerint ki nyerte a legtöbbet az Európai Uniós csatlakozásunkkal?” kérdésre felkínált válaszlehetőségek közül – az összes megkérdezett (N=1000) arányában – legtöbben a „bankszektort” (28,9%) és a „politikát” (21%) jelölték meg. A válaszadók 18,9%-a „nem tudja megítélni”, 18,2%-a szerint pedig „nincs igazi nyertese” az EU-tagságnak. Sorrendben a „kereskedelem” következik (4,9%), majd a „mezőgazdaság” (3,8%), végül a „lakosság” (2,4%) és az „ipar” (1,9%). Jól érzékelhető tehát, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége szerint az integráció elsősorban a politikai elit és a pénzügyi szektor számára járt pozitív hozadékkal, míg a hazai agrárium és ipar, illetve maga a lakosság nagy része nem volt haszonélvezője a csatlakozásnak, sőt miként a következő kérdésre adott válaszokból látni fogjuk, inkább elszenvedője volt annak. A bankszektort a banki különadó bevezetése ellenére is a fő nyertesek közt tartja számon a válaszadók (N=629) többsége (45,9%-a).

3. ábra

Az „Ön szerint ki veszítette a legtöbbet az Európai Uniós csatlakozásunkkal?” kérdés kapcsán felszínre került preferenciák is megerősítik azt a tézist, miszerint az EU-csatlakozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, társadalmi elvárásokat. Míg az előbbi kérdésre az összes megkérdezett 18,2%-a válaszolta, hogy a tagságnak „nincs igazi nyertese”, addig csupán 5,7% volt azok aránya, akik úgy vélik, hogy az EU-csatlakozásnak „nincs igazi vesztese”. Az összes megkérdezett (N=1000) relatív többsége (45,5%) a „lakosságot” jelölte meg fő vesztesként, a válaszadók (N=767) körében ez még hangsúlyosabb (59,3%) volt. A megkérdezettek az egyes ágazatok közül a „mezőgazdaságot” (20,9%) jelölték meg fő vesztesként, majd az „ipar” következett (4,8%), míg a „bankszektort” (2%) és a kereskedelmet (1,7%) csak kevesen említették a vesztesek között. A „politika” szféráját 1,8% látta az integráció kárvallottjának, s az összes megkérdezett 17,6%-a mondta, hogy „nem tudja megítélni”. A mintában szereplő adatsorok is jól mutatják, hogy a magyar társadalom jelentős hányada valóban képtelen volt profitálni az uniós tagságból fakadó lehetőségekből (ezt a lakosság szubjektív ítélete több korábbi felmérés által is visszaigazolta), miközben a gazdaság egyes szektorai (pl. mezőgazdaság, élelmiszeripar) objektív mutatók szerint is nagy kihívásokkal szembesültek; a magyar nemzetgazdasági szereplők összességében képtelenek voltak ledolgozni versenyhátrányukat a fejlettebb EU-tagállamok versenyképes vállalkozóival, tőkeerős vállalataival szemben. A politikával és a bankszektorral kapcsolatosan mért eredmények vonatkozásában mindazonáltal az objektív észrevételeken túl mindenképp számolnunk kell a lakosság szubjektív megítélésével, elitellenes attitűdjével is.

4. ábra

Mivel a megkérdezettek meghatározó része vélte úgy, hogy a lakosság alapvetően vesztese volt az EU-bővítésnek, indokolt volt megvizsgálni a csatlakozás személyes konklúzióját is. Az összes megkérdezett 37,7%-a helyezkedett köztes álláspontra („nyert is, meg veszített is”), 33%-a „inkább veszített” rajta, 18%-a „nem tudja megítélni”, s csak 11,4%-os arányt képviselnek azok, akik „inkább nyertek”. A szegmentációs elemzések tanúsága szerint az egyéni vesztesek az átlagosnál nagyobb mértékben kerülnek ki az 50-59 valamint a 60 évesek, az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők, a községekben élők, a Közép-Dunántúl régió lakói köréből. Ugyanakkor a nyertesek közé leginkább a 18-24 évesek, a felsőfokú végzettségűek, a budapestiek, a Nyugat-Dunántúl régió lakói sorolják magukat. Tehát szignifikáns korreláció mutatható ki az EU-tagság megítélése és a lakhely (régió, településtípus), valamint az életkor és a jövedelmi szint között.