Meglepő fordulatnak lehettünk tanúi a mai napon. Magyarország köztársasági elnöke lemondott, ilyen eset a legújabb kori magyar demokrácia történetében még nem fordult elő. Korábbi bejegyzésünkben már írtunk a köztársasági elnökre nehezedő politikai nyomásról. Ez a nyomás közvetlenül a politikai szereplőktől, de leginkább a médián keresztül érte őt. Mai írásunkban kielemezzük a köztársasági elnök bő tízperces parlamenti beszédét és keressük a hirtelen történt lemondás okait.

Múlt csütörtökön vonták vissza Schmitt Pál doktori címét, pénteken pedig bejelentette – az enyhén szólva is érdekes – az esti televíziós interjúban, hogy nem mond le posztjáról. Vasárnap ugyanezt megerősítette a Kossuth rádióban, majd hétfőn lemondott. Valljuk be, 24 óra alatt nem sok víz folyt le a Dunán, mégis mi változott? Valószínűleg a háttér. A Fideszben, tágabb értelemben a kormánypártokban egyre eszkalálódó belső konfliktust teremtett a Schmitt-ügy, amely most nem hiányzott a legnagyobb kormányerőnek, hiszen bőven akad rajta támadási felület, nyakba akasztott céltáblával pedig nem sokáig lehet ép bőrrel kihúzni. Az már csak járulékos tényező lehetett, hogy vasárnap lemondott a SOTE rektora. Körülötte akkor kezdett elfogyni a levegő, amikor Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter bontatlanul küldte vissza részére a Schmitt bizottsági jelentést, ezzel is jelezve, hogy nem kíván osztozni sem az intézmény felelősségében, sem pedig a meghozandó döntés terhének viselésében.

A parlamenti napirend előtti beszédét, Schmitt Pál sértett emberként kezdte. Beszélt arról, hogy a politikában semmi sem szent, így minden kikezdhető. Úgy tűnik, nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy miért kell felelnie azért, ami nem a saját munkájához kötődik. Ez súlyos gondolat, hiszen a köztársasági elnök a nemzet egységének megtestesítője, a nemzet arca, ez felelősséggel, és feddhetetlenséggel, sőt példamutatással kell, hogy együtt járjon. Felszólalásában a volt elnök, végig áldozatnak mutatta magát, a nemtelen támadások és a körülmények áldozatának. Az, hogy ezt valóban így is gondolja, vagy ez csak egy, a választók felé „kármentő” célzattal kidolgozott stratégia része, nem tudhatjuk, de az tény, a liberális oldalról nagyon kemény, túlzó, sőt nem egyszer nemtelen támadások is érték.

Elmondásából világosan látszott, a volt köztársasági elnök még mindig nem ismerte fel, vagy nem akarja felismerni a dolgozata körüli problémát. Nem azzal van a legnagyobb baj, hogy nem használt szövegközi hivatkozásokat, idézőjeleket, hanem azzal, hogy dolgozatának bő 80%-át mindössze két, már meglévő munkából fordította át. Hiába szerepeltek ezek az anyagok a felhasznált irodalmak között, az átvett idézetek gyakorlatilag az egész anyagot átszövik, így gyakorlatilag új tudományos érték, következtetés, eredmény nem jött létre. Ez a hozzáállás azt a szellemiséget, azt a morális alapot csapja arcon, amely a tudományos anyagok paradigmáját is jelenti egyben, legyen szó egy 7 oldalas szemináriumi dolgozatról, vagy egy doktori disszertációról. Schmitt Pál hiába védekezik beszédében azzal, hogy az elő opponensi vélemény nem hívta fel a figyelmét a források pontosabb jelölésére, a túl sok fordításra. A probléma észleléséhez szerintünk nem szakvélemény, mindössze józan belátás szükséges, egy kisdoktori több mint 90%-át nem szabad néhány más dokumentumból átfordítani. Schmitt Pál továbbra is védi dolgozatát, amiben „újszerű és hasznos ismereteket tárt fel a magyar sport számára”. A mondat nagyobb részében lehet igazság, azonban a mások által már leírt ismeret már nem új, legfeljebb a hazai tálalása, megközelítése lehet annak nevezhető. A volt elnök a felelősséget nem ismeri el, hanem saját hibáját, belátásának hiányát az egyetem akkori illetékeseire tereli. Nem mellesleg a bizottsági jelentés is erre a következtetésre jutott.

A SOTE szenátusának döntését, miszerint elvették a doktori címet, az elnök jogszerűtlennek tartja. A beszéd eddigi védekező, megértést kereső hangulata itt megszakad, egyúttal támadóvá válik. Schmitt Pál bejelentette, fellebbezni fog, a bíróságon keresi majd igazát. Ez azért is érdekes, mert néhány nappal korábban azt nyilatkozta, ügyében senkit sem perel, mivel ő sem perelhető. Ezek szerint lemondása után már nem tartja magát ezen ígéretéhez. Ez felettébb kellemetlen lehet a kormánynak, hiszen akár több hónap múlva is újra előkerülhet a téma, ami innentől fogva már csak árt a Fidesz-KDNP népszerűségének.

Schmitt Pál lemondása, véleményünk szerint nem egy őszinte tett volt, hiszen nem azért mondott le, mert a hibái belátása után ezt érezte helyes cselekedetnek, hanem mert kikényszerítette a helyzet, elfogyott körülötte a levegő. Ahelyett, hogy Schmitt Pál a lemondását hozzá méltóvá, emelkedetté tette volna, inkább olyan pontot tett a történet végére, mint amilyen a történet maga is volt, zavaros, elferdített, és valamennyire hazug is mindkét oldalról.

Ha a helyzetet a kormányoldalon lévő politikai szereplők – és e tekintetben Schmitt Pált is ide sorolom – a tagadásukkal, hallgatásukkal, olykor az erőből való kommunikációval nem engedik idáig fajulni, talán még az elnök lemondására sem lett volna szükség. A Fidesz is presztízsveszteséget szenvedett el, ami majdnem óriási hitelvesztéshez is vezetett, hiszen 2003-ban és 2006-ban még ők követelték az akkori miniszterelnök lemondását. A negatív következményeket elkerülhették volna a nyílt és tiszta beszéddel, a hibák időben való beismerésével, vagy egy korábbi lemondással. A politikának azonban ilyen a természete, a mostani helyzet nem magyar unikum, hiszen a politika mindig próbálja menteni, ami menthető, ráadásul lassan reagál, egészen addig, amíg már késő nem lesz. Nehéz megjósolni mi is történhet a következő hetekben, elcsitul-e Schmitt Pál ügye, vagy az ellenzék napirenden tartja még egy darabig. Egy biztos, a következő köztársasági elnöknek borzasztó nehéz dolga lesz azzal, hogy visszaállítsa a köztársasági elnöki pozícióban korábban még meglévő tekintélyt és megbecsülést.

Ma, egy a honlapunkon letölthető elemzéssel jelentkezünk, amelyben a frakciók mai álláspontját vesszük górcső alá, illetve feltárjuk a szerintünk lehetséges jelöltek személyét is.