"S mert a fejedelemnek jól kell használni állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud menekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak." - írja Machiavelli. A közélet iránt akár csak mérsékelten is érdeklődő embernek olyan érzése van, hogy az MSZP-nél valamelyik tulajdonság (egy ideje már mindkettő) mindig hiányzik. Kormányon nem voltak elég bátrak - miképp utólag több vezető szocialista politikus is megjegyezte a koalíciós partnerrel való kötélhúzásokra, valamint az átfogó ágazati reformok elmaradására utalva -, ellenzékben pedig nem elég furfangosak (diplomatikusan szólva a párt körüli szellemi erőforrások igencsak megcsappantak az utóbbi időszakban). Persze kormányképességről értekezni ma már komplexebb feladat, mint a 16. században volt, de a politikának, a hatalomgyakorlásnak, a hatalomért való vetélkedésnek vannak kőbe vésett szabályai. Az egyik ilyen szabály, hogy ha támogatókat akarsz szerezni, tűnj kompetensnek, de minimum ne mutass gyengeséget. Ebből a szempontból nehezen értelmezhető Kunhalmi Ágnes "coming out"-ja, aki a mai napon közhírré tette, hogy "a működő kormányzáshoz legalább kétezer ember kell, ma az MSZP-ben és környékén ennek a fele lehet meg"[1]. A politikai válságkommunikáció egyik örök érvényű szabálya, hogy az idejekorán jött beismerés gyakran szimpatikusabb a választóknak, mint a tagadás vagy a valóságtól elrugaszkodott, a felelősséget vállalni képtelen mellébeszélés, de olyan tézist, irányelvet még senki sem vetett papírra, miszerint a gyengeségek győzelmi zászlóként való lobogtatása előbb-utóbb kifizetődő taktikai húzás lehet...

 K. J.

[1] http://444.hu/2015/10/26/kunhalmi-a-mukodo-kormanyzashoz-legalabb-ketezer-ember-kell-ma-az-mszp-ben-es-kornyeken-ennek-a-fele-lehet-meg