A múlt heti események az európai uniós pénzekre irányították mind a média, mind a közvélemény figyelmét. Arról már korábban írtunk, hogy milyen belpolitikai következményei lehetnek a kohéziós alap Magyarországnak szóló keretéből való 495 millió eurós zárolásnak. Ma inkább arról írnánk, mennyit, mire és hogyan költünk, mire ad pénzt az EU, és azt mi hogyan használjuk fel. Ebben és a következő bejegyzésben kifejtett elhallgatott tények más dimenzióba helyezik az uniós forrásokról, és azok elköltéséről kialakult képet.

Az Európai Unió éves költségvetésének bő 40%-át agrárpolitikára fordítják, és körülbelül harmadát a számunkra most érdekesebb regionális politikákra. Az Európai Unió 27 tagállama nagyon sokszínű, tehát eltérő gazdasági, társadalmi, de ami még fontosabb: eltérő gazdaság-fejlettségbeli adottságokkal rendelkezik. Az EU négy alapelve biztosítja az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlását. Ahhoz, hogy ez a folyamat zökkenőmentesen működjön, szükség van a térségi különbségek mérséklésére. Az egy főre eső GDP tekintetében leggazdagabb Luxemburg és a sereghajtó Bulgária között hatszoros különbség van, míg regionális szinten nézve Belső-London és Északkelet-Bulgária között tizenkétszeres. Az EU regionális fejlesztésre és kohézióra biztosított forrásait nem azért adja, mert „kedves és jóindulatú”, nem azért fizetnek be jóval többet az EU kasszájába a gazdagabb, erősebb régebbi tagországok, mert szeretnek bennünket, hanem azért, hogy a regionális politika révén minden terület gazdasági és társadalmi erőforrásainak kiaknázhatóságát biztosítsák, és megőrizzék a közösség politikai integritását. Kik azok, akik a fenti négy szabadságjog érvényesülése révén e folyamat legnagyobb haszonélvezői lesznek? Természetesen a tőkeerős legrégebbi és legnagyobb tagállamok, mint Németország, Franciaország, vagy a BeNeLux államok. Úgy is lehet fogalmazni, hogy ezen országok a fejlesztési forrásokkal ágyazzák meg a területet a vállalkozásaik számára. Képzeljük el azt a szituációt, amikor egy osztrák cég betelepszik az olcsó munkaerő miatt egy román kisvárosba, de csak úttalan utakon juthat el a termék a bukaresti reptérre. Ugyanennek a vállalkozásnak közepesen képzett munkaerőre van szüksége, tehát ha fejlesztik a közlekedést és a helyi technikumot, akkor az osztrák cég is jól jár. Amennyiben a hozzánk érkező pénzeket hatékonyan és bölcsen használjuk fel, a saját fejlődésünkre fordítjuk, akár javunkra is válhat a helyzet.

A 2007-13-as közösségi költségvetési ciklus hét éve alatt az unió regionális politikájára 347 milliárd eurót fordítanak, ebből összesen 25 milliárdot kaphat Magyarország. Az EU regionális politikája három részből tevődik össze: konvergencia; regionális versenyképesség és foglalkoztatás; illetve a határon átnyúló együttműködések támogatása. Legfontosabb számunkra a konvergencia pontja, ami a támogatások 90%-át adja. Ezen belül a konvergencia régióink bő 14 milliárd eurót kaphatnak. Azok a területek számítanak konvergencia régiónak, melyek GDP/fő értéke az EU átlagának 75%-a alatt van. Sajnos ez Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye) kivételével a teljes országot jelenti. A konvergencia ponton belül a Kohéziós alap a második legfontosabb lehetőség számunkra, ez 8,6 milliárd eurót jelenthet. A Kohéziós alapon belül főleg nagy, infrastrukturális beruházásokat valósítunk meg, ennek terhére történhet meg a 495 millió eurós zárolás. A második pontként jelölt regionális versenyképesség és foglalkoztatás forráskereten belül 2 milliárd euró kifutó támogatás juthat Közép-Magyarországnak, mivel korábban a közösségi GDP/fő érték 75%-a alatt teljesített. A határon átnyúló területi együttműködések kicsiny forrást biztosítanak, kevesebb, mint 400 millió eurót, de nekünk fontos kapcsot jelentnek a határon túli magyarsággal. Úgy tűnik, az EU következő, 2014-20-as költségvetési ciklusában 4-5 milliárd euróval kevesebb forráshoz juthatunk, ami nagyon nagy érvágás lehet az országnak, és feltehetjük a kérdést, pénzügyileg megéri e számunkra az EU tagság további fenntartása. Természetesen ahhoz, hogy ilyen horderejű döntést hozzon az ország, ahhoz előbb tisztán kéne látnunk a kérdésben, melyhez támpontot jelenthet a közeljövőben megjelenő tanulmányunk. Ebben megpróbáljuk összeszedni és számszerűsíteni az EU által nyújtott előnyöket és lehetőségeket, valamint az ezzel járó hátrányokat, kockázatokat. Reméljük, hogy ennek fényében, nem csak Magyarország közbeszédet irányító és tematizáló közvéleménye számára, hanem az átlag választópolgárok számára is nyilvánvalóvá válik, hogy milyen lehetőségek vannak az ország előtt és azoknak milyen ára lehet.