"Az oktatáspolitikától kezdve a társadalmi felzárkózásig minden kormányzati döntésnél figyelembe kell venni az új nemzeték szempontjait, méghozzá úgy, hogy ezek megjelenítésében az érintettek is szerepet vállalnak" – áll az Új Nemzedék Jövőjéért címet viselő ifjúságpolitikai keretprogram köszöntőjében. Az ifjúságot és azon keresztül a nemzet fennmaradását sújtó jelenlegi problémák árnyékában felettébb hangzatos ez az evidencia, ám az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják, a Fidesz-KDNP kormányszövetség a szocialista hagyományokat folytatva, az ifjúságpolitika területét – már ha lehet egyáltalán e szakpolitika létezéséről ma beszélni - a kommunikációra szűkítette. Lényegében az lett az ifjúságpolitika, hogy nincs ilyen politika.

Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy van új típusú diákigazolvány, feltehetően ennek köszönhetően az ifjabb nemzedék meg is feledkezik munkanélküliségéről, a vágyott felsőoktatási képzésben való részvétele ellehetetlenítéséről vagy éppen röghöz kötéséről. Nehezen tudom eldönti, melyik szomorúbb, hogy az Új nemzedék jövőjéért Program koordinációjáért felelős miniszteri biztos, Mihalovics Péter ennyit tudott letenni az asztalra, vagy, hogy Navracsics Tibor miniszterelnök helyettes és egyetemi oktató szerint „terjed egy hisztéria” a fiatalok kilátástalanságból következő elvándorlásával kapcsolatban. Mindenesetre mindegyiküknek ajánlanám a politikai hatást kevésbé, ám érzelmit annál inkább kiváltó, Morvai Krisztina EP képviselő költségvetési vitában elhangzott felszólalását, melyben külföldre kényszerült magyarok leveleiből szemezget.

Félve jelentem ki: a fiatalság politikai érdekérvényesülésének háttérbe szorulása – többek között - demográfiai okokra vezethető vissza. A rendszerváltás után az ifjúságpolitika a gazdasági problémák miatt vesztett teret, de az első Orbán-kormány alatti stabilizációval a helyzet megváltozott; ifjúságot segítő intézkedések egész sora jött (bérlakásépítések, diákhitel, ösztöndíjak, egyetemi fejlesztések stb.). Nem szabad elfelejteni, hogy a Ratkó-korszaban születettek gyermekei (1975-80) különösen széles, politikailag kulcsfontosságúvá vált korosztályt alkottak akkor, a Fidesz ezért próbálta őket megszólítani. Az 1980 óta tartó népességfogyás miatt a huszonéves korosztály évről évre szűkült az utóbbi években, és ez a folyamat nem áll meg, sőt gyorsul. Választástaktikai okokból egy politikai erő könnyen gondolhatja úgy, hogy nem foglalkozik érdemben egy egyébként is sok problémával küzdő, évről-évre szűkülő réteggel, hanem erőforrásait más irányokba csoportosítja; egy politikai stratéga így gondolkodik. A másik probléma a rendszerváltás óta a hatalom közelében lévő pártok körül keresendő (Fidesz, MSZP), 1988-90-ben kialakult egy új politikai elit, amely éppen az egyetemi padsorokból ült át a parlamenti bársonyszékekbe. Ez az elit lényegében változatlan a 90-es évek óta. Természetesen vannak új arcok, sokan eltűntek a régiek közül, akadnak hierarchikus változások, de mégis, lényegi átalakulás nem történt. A fiatalítás jelszavával sokan, sokszor élnek, de ez jobbára kimerül abban, hogy a fiatalokat az első sorokba ültetik a kongresszusokon, arányuk, befolyásuk nem változik.

Az elmúlt két év tehát nem sokat hozott a fiataloknak, mindenképpen érdemes azonban kiemelni, hogy végre – az Unióban utolsóként – itthon is megalakul a régóta szorgalmazott Nemzeti Ifjúság Tanács, mely a remények szerint mintegy a fiatalok érdekképviselő szervezeteként, a kormányzatra tényleges befolyást gyakorolni képes, valamint nemzetközi színtéren is megjelenő fórumként működik majd. Amennyiben a tanács nem degradálódik a kormányzat meghosszabbított karjává, talán az ifjúság is nagyobb figyelmet szentel a közéletnek, csökkentve e korosztályra igencsak jellemző apolitikusságot. Emellett pozitívumként említhetjük a munkahelyvédelmi terv 25 év alattiak foglalkoztatását célzó, járulékcsökkentő javaslatot, melyet természetesen a Fidesz ifjúsági szervezete is üdvözölt, hirdetve, hogy „a kormány nem csak beszél a fiatalokról”. Nem túl meglepő, hogy egy ilyen terv után hallatják hangjukat, de hol volt a szervezet az elmúlt két évben? Az aktivitását látva, feltehetően tisztújítókon, konferenciákon, szakmai képzéseken, ahogy egy rekrutációs bázisnak illik. Félreértés ne essék, természetesen szükség van a pártokat frissítő új nemzedék kinevelésére (ez fokozottan igaz az öregedő tagságú és szavazótáború szocialistákra), ám néhány egyéb ifjúsági szervezetet ismerve a tagozat ennél összetettebb tevékenységet láthat el és kell is, hogy ellásson. Az ellenzéki pozíció persze jóval látványosabb akciókat is megenged, a Fidesz tagozatának azonban pártja kormányzati helyzetéből adódóan különösen nagy nyomásgyakorló ereje lehetne, ha nem önös érdekeire koncentrálna, hanem nemzedéke tényleges problémáira igyekezne választ találni. Az ifjúsági tagozatok persze nem a pártok ifjúságpolitikájának kialakítói, a nemzedék problémáit azonban saját bőrükön tapasztalva, a nemzeti konzultáció részeként, szükséges lenne véleményük figyelembe vétele, koncepcióik programba történő beépítése.

Érdemes néhány szót ejteni a pártok ifjúsági szervezeteinek tevékenységéről, legalábbis annak látványosabb elemeiről, annak ellenére is, hogy értékelésük releváns tényezője egyrészt helyi szervezeteik aktivitása, mely az alapszervezetekhez hasonlóan igen nagy differenciákat mutathat, másrészt a külső szemlélő számára kevésbé észrevehető, ám hasznos, saját berkeken belüli háttérmunka is. Az Ágh Péter vezette Fidelitas jól szervezett, már hosszú ideje magas számú tagsággal rendelkező tagozat, melynek vezető tisztségviselői közt megtalálható a már említett Mihalovics Péter és a „47 000 Ft-ból biztosan meg lehet élni” Zsiga Marcell is. Ilyen hiteles vezetők mellett, valamint a folytatott, fiatalság érdekeit figyelmen kívül hagyó kormányzati politika mellett sem a tagozat, sem a párt nem válik vonzóbbá a közélet iránt érdeklődő ifjúság körében. Ezt közvélemény-kutatásunk eredményei is jól mutatják, hiszen a Jobbik szavazótábora a 24 év alattiak körében megelőzi a Fideszt, sőt, már a 30 év alattiak tekintetében is beérte. Bár az LMP is fiatalabb szavazóbázissal rendelkezik, nemcsak ifjúsági tagozatára, de párttagságára sem fektet különösebb hangsúlyt. Két év alatt nem volt képes alapszervezeteinek megerősítésére, tagsága bővítésére, melyet a népszavazás kezdeményezési fiaskó kitűnően példázott. Az LMP Ökopeace elnevezésű tagozatáról, ami mindeddig egy elég gyengére sikeredett Lázár János elleni performanszot tudott felmutatni, pedig szót ejteni sem nagyon érdemes, hasonlóan egyébként a KDNP-vel párhuzamosan sorvadó, illetve láthatatlan IKSZ-hez. A baloldalon a szintén jól szervezett, erős tagságú Societasnál a DK megalakulásával létrejövő, kevés tagot számláló Ifjú Demokraták látványosabb akciókat mutathatnak fel. Bár Schmitt Pál lemondásáért együtt is demonstráltak, Gyurcsány szakdolgozata körüli botrány kirobbanásakor előbbi inkább hallgatott, utóbbi pedig természetesen mindenféle kettős mércét nélkülözve, igen jól megalapozott érvekkel, kiállt a volt kormányfőért. Ez egyébként vice versa, sajnálatos módon a Fidelitasnál is lejátszódott. Az IDE bár látványos, illetve a média által is felkapott, ám nagyrészt nevetségessé váló akciókkal büszkélkedhet. Amíg az alsógatyás, tandíjellenes figyelemfelkeltés célja érthető, addig a Jobbik, egy demokratikusan megválasztott politikai erő képviselőjének Tárcatükör elnevezésű szakmai vitára való meghívása ellen való felzúdulás, minden racionális érvet nélkülöz. A felsőoktatás átalakítása egyébként meglepően csekély aktivitást váltott ki az ifjúsági tagozatokból, melynek (részben) köszönhetően gyarapodhattunk a Hallgatói Hálózattal. A pártpolitikailag magát függetlennek valló szervezet több akciója mellett LMP-s aktivistákkal karöltve foglalt – a felvételek alapján meglehetősen határozatlanul, illetve nem túl egységesen – hidat, Schmitt Pál lemondását követelve. Az akcióval párhuzamosan a Jobbik IT, a radikális pártnak megfelelő, kellő elszántsággal, így jóval hatékonyabban tette ugyanezt. (Az egykori államfő egyébként a tagozattól korábban már megkapta Umberto Eco „Hogyan írjunk szakdolgozatot?” című művét is.) A tagozat emellett többek között tüntetett az oligarcha-bizottság felállítása mellett és demonstrált az iskolabezárási hullám ellen.

Nyilván nem szabad e kiragadott performanszok alapján megítélni a szervezeteket, mégis érdemes szót ejteni róluk. Egy-egy ilyen akció, még ha nem is ér el komoly politikai hatást, de mindenképpen felhívja a figyelmet a fiatalok politikai, közéleti aktivitásának fontosságára, rávilágítva, hogy különösen az ifjúság nem hagyhatja szó nélkül az érdekeivel szembemenő kormánypolitikát.