A miniszterelnök „kész van”, legalábbis ami a kormányátalakítást illeti. A május elején, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter lemondásával megkezdődött átalakítás nem járt sem meglepetéssel, sem a kormányzati struktúra meghatározó változásával. A szuperminisztériumok feladatköreinek kismértékű átcsoportosításától nem várható különösebb hangsúlyeltolódás, a személyi változásokból azonban levonhatóak bizonyos következtetések. Réthelyi Miklóst az immár Emberi Erőforrások Minisztériumának élén Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár váltja.

A minap tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium a Széll Kálmán Terv 2.0 elnevezésű strukturális reformprogramot, mely többek között tartalmazza, illetve megerősíti a korábban már felröppent híreszteléseket egyes új adónemek bevezetéséről. Így többek között az előterjesztésben szereplő, tegnap reggel még Lázár János által „rémálom-kategóriába” sorolt, hivatalos elnevezésén távközlési szolgáltatási adó is jó eséllyel felkerül a 2010-es kormányváltás óta bevezetett adónemek hosszú listájára. Érdekes, hogy a csak a legbelsőbb körök tudtak a különadókról, a napokban több kormánypárti képviselő cáfolta az adók bevezetését, ezzel kínos helyzetbe hozva magát és a kormányt is. A titkolózás oka egyszerű, a legfőbb döntéshozók el akarták kerülni a hosszú vitákat, a lobbiérdekek ütközését a párton belül, ezzel viszont kínos helyzetbe kerültek. Nyilván több képviselő dühös, és könnyen lehet, hogy a viták a folyosóra is ki fognak hallatszani.

Néhány nappal ezelőtt írtunk már egy lehetséges baloldali olajfa-koalícióról. Jelentjük, be is következett, csakhogy nem országos, hanem helyi szinten. A II.kerületben, Pesthidegkúton ugyanis időközi önkormányzati képviselőtestületi választást tartanak. A korábban győztes Fideszes képviselő posztjáról lemondott, ezért kerül sor az újabb versengésre. A választás érdekességét növeli, hogy az MSZP, az LMP, sőt a Demokratikus Koalíció is végül beállt egy ember mögé, ez az ember pedig egy helyi sváb, Berger Antal. Berger a német kisebbségi önkormányzat oszlopos tagja, a hírek szerint baloldali kötődésű, de pártfüggetlen civil.

Régóta érlelődnek bennem gondolatok erről a témáról. Hogyan lehet az, hogy azon eszme, amelynek alapértékeivel több milliárd ember tud azonosulni, ennyire messzire került a gyökereitől itthon, Magyarországon. Azt veszem észre, hogy eme a toleranciára, és szabadelvűségre épülő eszmerendszer képviselői a leginkább intoleránsak más, az övükétől eltérő álláspontot képviselő személyekkel szemben. Hogyan lehetséges az, hogy akiknek a leginkább megértőnek kellene lennie, nem meggyőzni, hanem legyőzni akar, egy vitában nem érveket vet össze, hanem erővel lehengerel. Az ilyen felfogás a rendszerváltás előtti, pártállami idők retorikáját és hangulatát mentette át a XXI. századba.

Willy Brandt német kancellártól származik ez a bizonyos gondolat, ő Németország egyesítése kapcsán használta e szavakat. A mai Magyarországon megvan az esély arra, hogy e mondás új értelmet nyerjen, mégpedig a három baloldali ellenzéki párt formálódó összefogása révén. Ma egy MSZP-LMP-DK-Milla-Szolidaritás olajfa-koalícióval kapcsolatos esélyeket latolgatjuk. Miért kellene koalíció? Nagyon egyszerű, az érintett pártok mostani támogatottsága elégtelen a győzelemre, még akkor is, ha némileg erősödnének 2014-ig. A másik tényező pedig az új választási rendszer azon sajátossága, amely a nagyobb erőket támogatja, hiszen a listás helyek aránya kisebb lett az egyéniek javára és a kompenzációs rendszer is a győztest támogatja. Az említett ellenzéki pártok annak ellenére, hogy a Fidesz elvesztette támogatóinak csaknem felét, alig erősödtek. Elsőre úgy tűnik, együttműködésre vannak kényszerítve.

Előző  cikkünkben a mezőgazdaság visszaesésének általános okait boncolgattuk. Most áganként vizsgáljuk a termelési eredmények alakulását. Az 1980-as évekre az egy főre jutó termelés tekintetében, hazánk a világ egyik legproduktívabb agrárgazdaságával rendelkezett, ezt mára elvesztettünk és a rendszerváltás okozta sokkot csak kevés esetben tudtuk kiheverni. Fontos leszögezni, a „lejtmenet” megállítása nem lehetetlen, az ezredforduló környékén a Torgyán József által vezetett agrártárca komoly szakmai sikereket ért el. Mezőgazdaságunk második lejtmenete egyértelműen az uniós csatlakozáshoz, illetve a szocialista kormányokhoz kötődik. Kérdés, lesz-e újra pozitív fordulat a többre hivatott ágazat számára. Az akarat és a tervek megvannak, de úgy tűnik, hogy a megvalósítás rögös útján csak most, a parlamenti ciklus félidejében indul el a jelenlegi kormány.

Az elmúlt hét a köztársasági elnök körüli botrányról szólt, így sajnos más, hasonló kaliberű ügyek nem nyertek kellő nyilvánosságot. Ilyen kérdés volt az LMP népszavazási kezdeményezésének bukása, ma ennek a témának a boncolgatásával foglalkozunk. Milyen mélyebb jelentéstartalma van az aláírásgyűjtés sikertelenségének, tettük fel magunknak a kérdést.

Meglepő fordulatnak lehettünk tanúi a mai napon. Magyarország köztársasági elnöke lemondott, ilyen eset a legújabb kori magyar demokrácia történetében még nem fordult elő. Korábbi bejegyzésünkben már írtunk a köztársasági elnökre nehezedő politikai nyomásról. Ez a nyomás közvetlenül a politikai szereplőktől, de leginkább a médián keresztül érte őt. Mai írásunkban kielemezzük a köztársasági elnök bő tízperces parlamenti beszédét és keressük a hirtelen történt lemondás okait.

Mai bejegyzésünkben feladjuk a tőlünk megszokott, pusztán a tényekre hagyatkozó, azokat elemző és értékelő hangvételünket, ezúttal a véleményünket mondjuk el a köztársasági elnököt érintő kérdésben.  Most már mindannyian tisztán látunk, vége a latolgatásoknak, kezünkben vannak jelentések, kommentárok, sőt az elnöki döntés is.

Intézetünk újból mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik, jelenleg is készül elemzésünk a témában. Hisszük, hogy a mezőgazdaság nem pusztán gazdasági kérdés, hanem nemzetstratégiai; ezen belül környezetvédelmi, szociális kérdés is. Agrárgazdaságunk több ágazatát negyed évszázados lejtmenet jellemzi, láthatóan nem találjuk a kiutat, ráadásul újabb fenyegetésekkel kell szembenéznünk. 2014-től legális lesz a külföldiek földszerzése, és az ún. oligarchák további, már túlzó erősödése lassan veszélyes mértéket ölt.

Erősen közeledünk 2012 novemberéhez, amikor is újra elnökválasztást tartanak a gazdasági, katonai és diplomáciai erejét tekintve (még) elsőszámú Amerikai Egyesült Államokban. Az elnökválasztás nem csak egyetlen nap, mint a legtöbb országban, hanem bő egyéves, szövevényes procedúra előzi meg.

Megint egy idézettel indítanánk mostani bejegyzésünket, ugyancsak Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára leveléből: „Az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk.” Ezzel a felütéssel kezdjük mai posztunkat.